1985. augusztus 15. Berhida (M=4.9, Imax=VII)

E terület szeizmikus aktivitása régóta ismert, már 1100-ból ismerünk egy bizonytalan feljegyzést, 1799-től pedig rendszeres feljegyzések vannak kisebb-nagyobb érezhető földrengésekről. A térség egyike hazánk leginkább földrengéses területeinek, az 1985-ös földrengést megelőzően 159 földrengésről tudunk, melyek nagy része Várpalota környékén keletkezett.

Az 1985. augusztus 15-én helyi idő szerint 6 óra 29 perckor kipattant M 4.9 földrengés elsősorban Peremartonban és Berhidán okozott épületkárokat, de az epicentrális területtől távolabb, balatonkörnyéki településeken is történtek épületsérülések. A makroszeizmikus megfigyelések alapján a rengés intenzitása Peremartonban elérte a VII-es fokozatot. Műszeres megfigyelések szerint a rengés magnitúdója M=4.9 volt.

Az 1985-ös berhidai földrengés (M=4.9) során az épületekben jelentős károk keletkeztek

A főrengést követő utórengések többségét csak Berhidán érezték. Hazai és közeli külföldi szeizmológiai állomások regisztrálták a berhidai utórengések jelentős részét. Sikerült néhány utórengést a helyszínen is regisztrálni, és megfelelő pontossággal (néhány száz méter) megállapítani a rengések keletkezési helyét. Ezek az utórengések egy szűk sávban, a Séd medrének környezetében keletkeztek, azon a területen, ahol a Berhidai-medence találkozik a Küngösi táblaröggel.

A rengés fészekparamétereit tanulmányozva megállapították, hogy az elmozdulás törési síkok mentén történt, Ny-K-i irányú horizontális és vertikális mozgások kombinációjaként. Feltételezések szerint a Balatonfő-blokk (Küngösi-táblarög) mozgásának horizontális összetevője és a Berhidai-medence egyidejű süllyedése gerjesztette a rengéseket. Ebben az esetben természetesen a blokk más medencékkel érintkező peremein később is számíthatunk rengésekre.